A fogszabályozás a fenti célokat az alábbi kezelési módszerekkel igyekszik elérni:
A rendezetlen fogazat képes a legkedvesebb arcot is elcsúfítani. A páciensek részéről a fogszabályozás legtöbbször esztétikai igények miatt válik szükségessé, ám a fogorvos jól tudja, hogy a fogak megfelelő funkciójának létrehozása, illetve visszaállítása éppen olyan fontos. A fogazat rendellenességei szoros összefüggést mutatnak a fogak más betegségeivel, mint amilyen a fogszuvasodás vagy a fogágy megbetegedései. Az egymásra szorosan illeszkedő (torlódott) fogakon hamarabb megjelenhet szuvasodás, mert a tisztításuk sokkal nehezebb. A szuvasodás terjedését megelőzendő töméseket helyezhetünk el a fogakban, ám a fogak szoros egymás melletti elhelyezkedése miatt a tömések széleinél aránylag könnyen jön létre újabb szuvasodás. A szabálytalanul elhelyezkedő fogaknál gyakran előforduló probléma lehet a fog kilazulása is. Rágáskor a fogra nehezedő nyomóerő nem a fog függőleges tengelyével párhuzamos, hanem más irányban hat, ami miatt először az íny gyulladhat be, majd később a fog mellett ún. ínytasak képződik, végül a fogágy csontpusztuláson megy át, és a fog kilazul. Pszichés megbetegedések kiváltó oka is lehet az összekuszálódott fogsor, hiszen azok, akik ilyen fogsorral rendelkeznek, sok esetben súlyos gátlásokkal küzdenek, amelyek komolyabb esetben akár személyiségzavart is előidézhetnek.
Azt, hogy kivehető vagy rögzített készülékre van szükség, a szakorvos dönti el. Amennyiben rögzített fogszabályzót kell viselnie, az több évig biztosan a szájában lesz és természetesen nem mindegy, mennyire tudja ezt a helyzetet elfogadni. Szerencsére ma már többfajta készülék közül lehet választani, így akár láthatatlan is maradhat fogszabályzója vagy éppen ellenkezőleg: a lehető legfeltűnőbbé teheti és egyfajta díszként hordhatja.
A fogszabályzóról az embereknek leggyakrabban a fém brackettes készülék jut eszébe. Ettől sokan idegenkednek, pedig színes gumikarikákkal sokat lehet rajta dobni, igazi vagány megjelenést kölcsönöz így viselőjének. Ezt elsősorban a fiatalok kedvelik, hiszen akár havonta új színű mosolyt villanthatnak meg.
A porcelán bracket a fogak színével megegyezik, így messziről szinte teljesen észrevehetetlen. Aki idegenkedik a fogak belső oldalára ragasztott fogszabályzótól, mégsem szeretne feltűnő készüléket, annak ez a tökéletes választás. Felnőtt fogszabályozás esetében a leggyakrabban ezt a készüléket használjuk.
Aki láthatatlan fogszabályozásra vágyik, annak a fogak nyelv felőli oldalára rögzített készülék jelenti a megoldást. Ez esetben beszéd közben sem látszik a fogszabályzó, gyakorlatilag csak az fogja tudni, hogy ilyen típusú kezelésben részesül, akinek elárulja. A láthatatlan fogszabályozás másik eszköze a kivehető műanyag sín, melyet a fogakra húzva is szinte észrevétlenül viselhetünk. Ez a módszer azoknak ajánlott, akik valóban betartják az előírt viselési időt, ugyanis mivel egyszerűen eltávolítható, könnyű abba a hibába esni, hogy nem tartjuk fogainkon elég ideig, így viszont a kezelés nem éri el a kívánt eredményt.
Látható tehát, hogy mindenki megtalálhatja szokásaihoz és igényeihez mérten a hozzá leginkább illő készüléket. Érdemes az első konzultáción erről is beszélgetnie szakorvosával, hiszen hosszú hónapokra meghatározza mindennapjait, mit visel majd a szájában. Ha Szegeden szeretne fogszabályozást végeztetni, keresse a Fehér Dent Altatásos Fogászatot és mi segítünk, hogy a legjobb döntést tudja meghozni.
A legjobb akkor elkezdeni, amikor az állcsontok még növekedésben vannak, hiszen a fogazat, és az állcsontok rendellenességei főként növekedési, azaz fejlődési eltérések következményei. A csontok átépülő képessége egy életen át megmarad, ezért felnőtt korúaknál is jó eredményeket lehet elérni fogszabályozás útján, az egyre fejlettebb módszereknek köszönhetően. Ekkor azonban nagyon finom, az igazítást szolgáló erők alkalmazhatók, aminek köszönhetően a kezelési idő hosszabb.
Tehát a felnőtteknél végzett fogszabályozás pótolni képes a gyermekkorban elmulasztott kezelést. A fogazat élethossza is növekszik, ha a fogak szabályos elrendezkedésűek. Nyitott harapás esetén a gyermek 2-6 éves korában érdemes a fogszabályozás lehetőségéhez nyúlni. A keresztharapás (néhány fölső fog az alsó fogakhoz képest belülre, a nyelv felé harap) 6-12 éves kor környékén szorul kezelésre, amikor egyaránt vannak tej-, és maradó fogak a szájban. Az életkornak ebben a szakaszában nagyjából minden más eltérést jó eredménnyel kezelhetünk. Átlépve a 12 éves kort, már csak maradó fogai vannak az embernek, és ezek, olykor komolyabb rendellenességeit főleg fix, vagy rögzített fogszabályozó-készülékekkel, illetve szükség szerint szájsebészeti segédlettel tudjuk kezelni. Rendkívül fontos, hogy időben felfedezzük az eltéréseket.
A fogszabályozás együtt jár az állcsontok teljes átépülésével, ami több évig is eltarthat. Rövidebb idő elegendő, ha a rendellenességet idejében, már gyermekkorban felismerik, és a szükséges kezelést is elkezdik. Ugyanakkor egy beteg, vagy kevésbé fejlett gyermek máshogy reagálhat a kezelésre, mint teljesen egészséges társa, tehát a kezelés időtartama, és sikeressége alkati tényezőktől is függ. Az alkalmazott készülék típusa is nagyban befolyásolja, hogy mennyi időt vesz igénybe a kezelés. A páciens együttműködése szintén fontos kritérium, ugyanis sokkal rövidebb időnek kell eltelnie a sikeres kezeléshez akkor, ha előírásszerűen hordja a kivehető készüléket, és nem mulasztja el az ellenőrzéseken való megjelenéseket sem.
A torlódott fogak miatt a fog nem mindig képes kinőni (áttörni), így „bennragad” az állcsontban, az íny alatt. Fogszabályozó kezelés megkezdése előtt például műtéti úton szabadítjuk fel a szemfogat, majd a fogszabályozó segítségével „lehúzzuk”. A leggyakrabban a bölcsességfogak érintettek, hiszen ezek a fogak nőnek ki utoljára és már nincs elég hely számukra az állkapcson.
A ligatúra nem más, mint a fogszabályozó ívet a zárakban tartó fém elem. Segítségével elvégezhető az intermaxilláris húzás a fogszabályozás ideje alatt.
Fogszabályozás során bizonyos esetekben szükség lehet mini implantátum becsavarására: célja, hogy úgy mozgassuk a fogakat, hogy közben más fogelmozdulási mellékhatások ne alakuljanak ki. Továbbá olyan esetekben is alkalmazható, amikor a fogelmozdítás magával a fix fogszabályozó készülékkel nem kivitelezhető.
A mini implantátum a fogak közé, a csontba kerül behelyezésre, azonban csak addig marad a szájban, amíg szükség van rá, azaz csak a kezelés egy bizonyos időszakában kerül alkalmazásra, azt követően eltávolításra kerül. A megfelelő szájhigiénia ebben a fázisban is rendkívül fontos, ugyanis könnyen kialakulhat ínygyulladás, mely következtében az implantátum elveszítheti stabilitását.
A Happy Smile egy mélyhúzott, áttetsző sínből álló fogszabályozó rendszer, mely rendszer kialakításának alapja egy grafikus szoftver.
A kezelést egy alapos, számítógép segítségével történő tervezés előzi meg, ez alapján készülnek el a kivehető, áttetsző sínek. A Happy Smile készülékeket (pár órás szünetek beiktatásával - pl. evéskor) egész nap szükséges viselni, hiszen így képes ugyanolyan erőt kifejteni a fogakra, mint egy hagyományos fogszabályozó. Átlátszó színük miatt pedig szinte alig észrevehetők.
A ligatúra nem más, mint a fogszabályzó ívet a zárakban tartó elem. Anyagát tekintve lehet gumi vagy fém, a megjelenését illetően pedig különféle színekben kapható.
A fogszabályozás során használt rugók a fogak mozgatására szolgálnak. Ezek különféle hosszúságú és erősségű elemek, melyek egyenletesen fejtik ki erejüket, így a kezelés szempontjából sokkal előnyösebbek, mint a gumik.
Alkalmazásukkal a kezelés időtartama hosszabb, hiszen nincsenek állandóan a szájban. Naponta legkevesebb 12-14 óra használat elegendő, ami délutáni, esti, illetve éjszakai felhelyezéssel elérhető. Az alsó, és fölső fogsorokon egyaránt alkalmazhatók, és létezik olyan kivitel is, amely mindkét fogsoron rögzül. A kivehető készülékeket nem lehet az összes fogazati eltérés helyreállításához használni. Általában 10-15 éves életkor között javasolt a felhasználásuk, ezt követően inkább rögzített készülék kerül alkalmazásra.
A fogívszűkület azt jelenti, hogy nincsen elegendő hely a fogak számára. Emiatt a fogak torlódása alakul ki. A vegyesfogazati időszakban (tejfogak, és maradó fogak együttes jelenléte) történő kezeléshez, a beépített tágítócsavarral rendelkező aktív lemezek használhatók. A csavar segítségével hozzuk létre a fogak elmozdításához szükséges erőt.
A fogívszűkület kiváltó okai:
- öröklött adottságok
- zavarok a csontfejlődésben
- tejfogak korai elhullajtása
- előtörő bölcsességfogak
A kezelés során szükség lehet fogak eltávolítására is. A fogszabályozási diagnózis, és a pontosan kidolgozott kezelési terv alapján a kezelést végző fogorvos dönt arról, hogy mely fogakat kell eltávolítani. A fogívszűkület kezelése a maradófogazati időszakban tovább folytatható, ám ekkor már rögzített készülék segítségével.
A rögzített készülék alkotóelemeinek elnevezései, és ezek funkciói
- band (gyűrű) vagy napjainkban inkább már tubus
- bracket (zár)
- ligatúra
- ív
A gyűrűket vagy tubusokat ragasztással rögzítjük, többnyire a nagyőrlőfogakra. Ahhoz, hogy a művelet elvégezhető legyen, a ragasztáshoz felhasználni kívánt fog körül helyet kell készítenünk. Ennek érdekében speciális szeparáló gyűrűket helyezünk a fogakra, amelyek pár nap alatt elérik, hogy a fogak eltávolodnak egymástól annyira, hogy a gyűrűket felragaszthassuk a helyükre. A zárakon keresztül történik a fogak elmozdításához szükséges erő átadása, és ezekkel oldjuk meg a fogszabályozó ív rögzítését is. A zárak anyaga lehet porcelán, vagy más esztétikus anyag (műanyag, zafírkristály) esetleg fém. Az elasztikus ligatúrák segítségével rögzítjük az ívet zárba. Az ívek különféle anyagokból készülhetnek, többféle keresztmetszetűek lehetnek, eltérő erősséggel. Az ívek a zárakat kötik össze. Fogszabályozást végezhetünk mikroimplantátumok segítségével is, amelyeket fix rögzítési pontokként használunk. Ezekhez rögzítjük a fogszabályozó készüléket, és ezek irányába mozdítjuk a fogakat. A kezelés végeztével az implantátumokat eltávolítjuk.
A fogívszűkület okai:
- öröklött adottságok
- zavarok a csontfejlődésben
- tejfogak korai elhullajtása
- előtörő bölcsességfogak
A kezelés során szükség lehet fogak eltávolítására is. A fogszabályozási diagnózis, és a pontosan kidolgozott kezelési terv alapján a kezelést végző fogorvos dönt arról, hogy mely fogakat kell eltávolítani. A fogívszűkület kezelése a maradófogazati időszakban tovább folytatható, ám ekkor már rögzített készülék segítségével.
A rögzített készülék alkotóelemeinek elnevezései, és ezek funkciói
- band (gyűrű) vagy napjainkban inkább már tubus
- bracket (zár)
- ligatúra
- ív
A gyűrűket vagy tubusokat ragasztással rögzítjük, többnyire a nagyőrlőfogakra. Ahhoz, hogy a művelet elvégezhető legyen, a ragasztáshoz felhasználni kívánt fog körül helyet kell készítenünk. Ennek érdekében speciális szeparáló gyűrűket helyezünk a fogakra, amelyek pár nap alatt elérik, hogy a fogak eltávolodnak egymástól annyira, hogy a gyűrűket felragaszthassuk a helyükre. A zárakon keresztül történik a fogak elmozdításához szükséges erő átadása, és ezekkel oldjuk meg a fogszabályozó ív rögzítését is. A zárak anyaga lehet porcelán vagy más esztétikus anyag (műanyag, zafírkristály) esetleg fém. Az elasztikus ligatúrák segítségével rögzítjük az ívet zárba. Az ívek különféle anyagokból készülhetnek, többféle keresztmetszetűek lehetnek, eltérő erősséggel. Az ívek a zárakat kötik össze. Fogszabályozást végezhetünk mikroimplantátumok segítségével is, amelyeket fix rögzítési pontokként használunk. Ezekhez rögzítjük a fogszabályozó készüléket, és ezek irányába mozdítjuk a fogakat. A kezelés végeztével az implantátumokat eltávolítjuk.
Nemzetközi elismertséget az utóbbi 10 éven belül szerzett magának az ún. láthatatlan fogszabályozás. Természetesen arról van csak szó, hogy a készülék úgy illeszthető a szájba, hogy az nem fog látszódni a külső szemlélők számára. Ismertsége, és népszerűsége azóta is folyamatosan növekszik. Egyre többféle technikai megoldás születik, és ennek köszönhetően mára odáig fejlődött a terület, hogy szinte valamennyi rendellenesség kezelésekor alkalmazhatunk láthatatlan fogszabályozó készüléket.
A készülékeknek két fő csoportja létezik:
Az egyikbe a fogak nyelv felőli oldalára rögzített készülékek sorolhatóak. Ezen belül több készülék és kezelési módszer ismert. Rendelőnkben a szakma egyik legújabb, és legjobb készülékét, az STb készüléket alkalmazza, ahol nincsen szükség külön laboratóriumi (főleg külföldi) előkészítésekre. Helyben, a rendelőnkben elvégezzük a laboratóriumi programozást. Rendszeres, 4-5 hetenkénti ellenőrzésre hívjuk vissza a pácienst.
A másik csoportba a kivehető készülékek tartoznak, amelyek szintén láthatatlanok, és igen komfortosak is.
A fogszabályozás folyamatának rövid összefoglalása Amikor Ön először keresi föl rendelőnket, akkor kerül eldöntésre, hogy szükséges-e fogszabályozás, illetve dokumentáljuk személyes elvárásait, kívánságait. Tájékoztatást adunk a szóba jöhető megoldásokról. A kezelési terv pontos elkészítéséhez röntgenfelvételeket készítünk a fogazatáról, illetve lenyomatot veszünk gipszminta készítéséhez. A fogszabályozó fogorvos így kap pontos képet az állcsontok és a fogak aktuális állapotáról, a fejlődés további lehetőségeiről, a rendelkezésre álló területről, és a fogak mozgathatóságáról. Fentiek alapján meghatározásra kerül a kezelés menete, döntünk a használandó készülék típusáról, és elmondjuk, hogy milyen kellemetlenségekkel járhat a készülék megfelelő viselése. A kezelés várható időtartamát is közöljük. Amennyiben Ön egyetért vele, és beleegyezik, úgy elkezdhetjük a kezelést, amelynek végén szép és szabályos ívű fogazata lesz. A fogszabályozó készülék felhelyezése előtt a beteg, szuvas fogakat el kell látni. A megfelelő szájhigiénia fokozottan fontossá válik, ha valaki fogszabályozó készüléket visel. Ez érthető is, mivel néhány plusz dolgot kapott a szájába a fogain kívül, amelyeket szintén tisztítani kell. Mind a készülék helyes használatáról, mind pedig annak tisztításáról pontos tájékoztatást adunk.
Rendszeres ellenőrzéseket kell tartanunk annak érdekében, hogy figyelemmel kísérhessük a fogszabályozás folyamatát. Újabb röntgenfelvételek, és gipszminták készülnek. Ezeken néha úgy tűnik, mintha javulás helyett rosszabbodás következett volna be, de ez csak a látszat. Mindenkit megnyugtatunk, hogy a végeredmény tökéletes lesz! Amint elértük a fogazat kívánt állapotát, a készüléket (rögzített fogszabályozó) eltávolítjuk addigi helyéről. Amiatt, hogy a fogak ne tudjanak visszamozdulni a kezelés előtti helyükre, vagy még egy rosszabb állapotba, egy ideig helyben tartó készüléket kell viselnie a páciensnek. További rendszeres ellenőrzések is szükségesek. Amikor ezen a szakaszon is túljutottunk, akkor mondhatjuk: a kezelés véget ért. Az emberek közül sokan azt gondolják, hogy csak gyermek- vagy ifjúkorban végezhető fogszabályozás eredményesen. Ám szerencsére tévednek! Tökéletes eredményeket érhetünk el túl az ötvenen is.
A fogszabályzókkal kapcsolatosan az egyik leggyakoribb kérdés, hogy befolyásolják-e a beszédet. A hagyományos, rögzített készülék a fogak külső oldalára kerül, mivel pedig a hangképzés a fogak belső oldalán történik, könnyen belátható, hogy erre semmiféle hatással nincs a fogszabályzó. Természetesen az első napokban szokatlan lehet egy idegen test a szájban, ez pedig a beszéden is észrevehető lehet, ez azonban gyorsan elmúlik. A láthatatlan fogszabályzónak ugyanakkor megvan az a hátránya, hogy – mivel a fogak belső oldalára kerül – a nyelv és a fogak között akadályt képez, ami módosult hangképzést eredményezhet. Ez is azonban csupán az első időszakra jellemző, idővel ki lehet tapasztalni, hogy a megváltozott körülmények között hogyan lehet ugyanúgy beszélni, mint korábban.
A fogszabályzásban az a jó, hogy bár fogorvosi rendelőben történik, semmi olyan negatív élmény nem éri a pácienst, mint ami egy hagyományos kezelés során előfordulhat. A brackettes készüléket ragasztásos módszerrel helyezzük a fogak felszínére, melyeket ugyan előtte lepolírozunk, ez azonban semmiféle fájdalommal nem jár. A kezelések során csupán az íveket cserélgetjük, ezek feszítése okozhat az első napokban kellemetlenséget. A fogszabályozó készülék eltávolításakor pedig lepattintjuk a fogakról a ráragasztott tappancsokat, mely szintén nem okoz fájdalmat, majd megpolírozzuk a felületüket.
Képalkotó vizsgálatoknál nem jelent problémát a fogszabályzó, bár a kivehető készülék esetében általában szokták kérni, hogy a beteg távolítsa el. A készülékek olyan anyagból készülnek, amelyeket az MR-készülék erős mágneses mezeje sem vonz, így nincs ok aggódni. Hasonlóképpen a fémdetektorok sem érzékenyek rá, így sem a repülőtéren, sem mondjuk egy bíróságon nem okozhat kellemetlen perceket, hogy riaszt a biztonsági kapu, nekünk pedig magyarázkodnunk kell.
Nincs általános szabály arra, meddig kell hordani a fogszabályzót, hiszen minden eset más és más. Kisebb eltéréseket akár már fél év alatt is sikerrel lehet korrigálni, másoknak azonban másfél vagy akár több évre is szükségük lehet arra, hogy fogszabályozásra járjanak.
Az elektromos fogkefék sok szempontból hatékonyabban távolítják el a fogakra tapadt lerakódásokat, ám a helyes fogmosási technikát illetően minden elektromos fogkefének meg van a saját használati útmutatója. Karbantartás szempontjából ugyanolyan odafigyelést igényelnek: a fejet 3 havonta érdemes lecserélni, tartsuk be az ideális fogmosási időt és ne nyomjuk rá fogunkra túlságosan a fogkefét, hiszen könnyen a fogzománc károsodását érhetjük el vele.
A fogszabályzó réseiben könnyen maradhat ételmaradék, ezért alaposan kell megtisztítani. Ebben lehet nagy segítség a fogköztisztító, mely fogszabályzó viselése esetén hatékony megoldás. Speciális fogszabályozásra kiképzett fogkefék lehetnek mind kézi, mind gépi kivitelezésűek. A kúpos fogkefe a fogköztisztításra alkalmas. Szájzuhany használata is megkönnyíti a tisztán tartást.
Amennyiben a leghátsó alsó tappancs esett le, akkor a leesett tappancs előtti fogra akasszuk a gumit. Fontos figyelni rá, hogy mindkét oldalon szimmetrikusan akasszuk be a gumikat: vagyis, ha jobb oldalon a legutolsó tappancs leesik és egyel előrébb akasztjuk, akkor a bal oldalon is az utolsó előtti tappancsra tegyük.
Amennyiben a leesett tappancsok nem zavarják, hagyja rajta az íven. Ha mégis zavarják, próbálha meg levenni a gumit róla, majd a tappancsot is levenni az ívről.
A drót végére fogszabályozós viaszt ajánlott ráhelyezni, de amennyiben a fájdalmak több nap után sem enyhülnek, kérjük keresse rendelőnket a +36 70 775 74 43-as telefonszámon.
Kérjük, folytassa a gumizást. A kiadott mennyiségű gumi további használata javasolt, amennyiben elfogyott, jelezze rendelőnknek.
Viselje a kivehető/helybentartó készüléket napi 22 óra hosszat!
A legutolsó konzultáción megbeszéltek szerint hordja tovább, kérjük, ne nyúljon hozzá/állítgassa.
A készülék fent marad ebben az állapotban és helybentartóként funkcionál.
Ez függ a legutolsó konzultáción megbeszéltektől. Alapvetően nem vonz káros hatást maga után. Kérdés esetén konzultájon rendelőnkkel a +36 70 775 74 43-as telefonszámon.
Igen, az utolsó konzultáción megbeszéltek szerint hordja tovább, mindaddig, amíg kezelőorvosa másként nem rendelkezik.
Szüleinktől öröklődhet fogaink mérete, és alakja. Egy szűkebb fogívbe nem férnek el nagyobb méretű fogak. Gondot okozhatnak a ki nem fejlődő fogak éppen úgy, mint a többlet fogak is. Amennyiben a fog csírája nem fejlődik ki, akkor az a fog hiányozni fog. Ilyenek lehetnek pl. a bölcsességfogak, amelyeknek hiánya fogszabályozás nélkül sem okoz gondot. Biztosan szükség lesz fogszabályozásra, ha pl. valamelyik szemfog csírája hiányzik. A bölcsességfog (mint többlet fog) számára sokszor nincsen elegendő hely az állkapocsban, ezért fejlődése során, hogy helyhez jusson előretolhatja az egész fogsort. Szintén a fogcsírákkal összefüggő, és fogszabályozást igénylő eset, ha a fog éppen azért áll deformáltan, mert már a fogcsíra sem állt rendesen. Sokaknál megfigyelhető eltérés, amikor a két fölső metszőfog között rés van. Ez is lehet örökletes rendellenesség. A mélyharapás is öröklött eltérés. Mélyharapásról beszélhetünk, ha a fölső fogak metsző élei 3 milliméterrel - vagy ennél is többel – az alsó fogak metsző élei alá érnek. Prognathia – előreálló arc (az állkapocshoz viszonyítva túlzottan előreálló fölső állcsont), progenia – a fölső állcsonthoz viszonyítva feltűnően előreálló alsó állkapocs. Nagyon kis számban, a népesség 1-2 ezrelékénél előforduló örökletes rendellenességek az ajak-, és szájpad-hasadékok. Szájsebészeti, fogászati, fül-orr-gégészeti, és logopédiai szakemberek közreműködnek a gyógyításukban, amely komoly tervezéseket igénylő összetett folyamatot jelent.
Csecsemőkorban nagyon fontos, hogy a gyermek anyatejjel táplálkozzon, ami elősegíti az állcsontok növekedését, és erősödését. Később is nagy jelentőséggel bír, hogy a bevitt táplálék összetétele, minősége megfelelő, és ha lehet, akkor ne pépes állapotú legyen, hanem késztesse rágásra a gyermeket. Az ún. nyitott harapás alakul ki, ha a fogazat zárt állapotában is meglévő rés keletkezik a metszőfogak között az ujjszopás következtében. Problémát jelenthet a nem megfelelő (túl magas, vagy túl alacsony) párna használata is, mégpedig nyelési rendellenességeket, amelyek szintén okozhatnak a normálistól való eltéréseket a fogazatnál. Sok esetben válik szükségessé fogszabályozás nehezített orrlégzés miatt. A tejfogak idő előtti eltávolítása a maradó fogak torlódását okozhatja, mégpedig úgy, hogy a foghiány melletti fogak igyekeznek kitölteni a keletkezett űrt, ezáltal elfoglalják a helyet az eltávolított tejfog helyén előtörni szándékozó maradó fog elől. A probléma helyfenntartó készülék alkalmazásával orvosolható. Főleg fiúknál fordulnak elő olyan balesetek, amelyeknek során a fogak is sérülést szenvednek. A keletkező deformitásokat fogszabályozás segítségével állíthatjuk vissza eredeti, vagy ahhoz közeli állapotukba. Nagyon ritkán fordul elő, hogy az anyaméhben lévő embriót érje olyan ártalom, vagy a megszületett gyermeknek legyen valamilyen általános betegsége, amelyeknek következtében a fogazatnak olyan kóros eltérése alakulna ki, amely fogszabályozás segítségét igényelné a későbbiekben.
● Esztétikai problémák: egy össze-vissza álló fogsor nem túl esztétikus, mint egy rendezett fogsor.
● Nyelési, légzési rendellenességek: A szájlégzés következménye lehet a metszőfogak előreállása. Egy rosszul záródó fogazattal pedig nem ugyanúgy rágjuk meg az ételt, ami nehezítheti a nyelést.
● Beszédhibák: a két metszőfog közötti nagyobb rés eleve selypítést okozhat, de más esetben is előfordulhat pl. pöszeség.
● Pszichés panaszok: a szabálytalan fogsor gátlást is okozhat. Főként gyermekkorban a csúfolódás komoly probléma lehet.
● Állkapocsízületi problémák: az alsó vagy felső állkapocs szabálytalansága okozta eltérő terhelés miatt az állkapocsízületben is lehetnek panaszok, pl. gyulladás, ficam, kattogás, ropogás.
● Ínygyulladás, fogágy betegség: a szabálytalan fogsoron sokkal könnyebben halmozódik fel a plakk, ezért az íny gyakrabban begyulladhat.
● Fogszuvasodás: torlódott vagy ferde fogaknál gyakran kialakulhat, mert a szabálytalan résekben, zugokban sokkal könnyebben telepszik meg a lepedék.
A készülék fogra felragasztott elemeit hívjuk bracketteknek, amelynek anyaga lehet porcelán, üvegkerámia vagy zafírkristály is. Az árat leginkább az esztétikai minőségük és mechanikai tulajdonságuk befolyásolja. A fogszabályozáshoz szükséges erőhatást a brackettekben található fémív fejti ki.
Főként az anyagukban és szerkezetükben különböznek egymástól. Az egyes porcelán fogszabályzók ugyanolyan mechanikával működnek. A különbség közöttük szemmel látható, ugyanis létezik átlátszó és kevésbé átlátszó brackettek is.
Az önligírozó készülékek a fogszabályozás modern időszakának termékei. Ezt a készüléket szokták lágy erőkkel működő fogszabályozó készülékeknek is nevezni. Ez a készülék is választható fém és vagy porcelán kivitelben. Az önligírozó készülék fokozatosan, nagyon finom erőhatással van a fogakra, így a fogmozgatás folyamatosan azonos mértékben történik. Azoknak a pácienseknek ajánlott, akiknek kevés idejük van, vagy nincs lehetőségük rendszeresen elmenni a készülékük aktiválására, illetve nagyon torlódott fogazattal rendelkeznek. A kezelés egyes szakaszaiban az önligírozó segítségével valóban kihagyhatunk néhány találkozást, de a kitűzött eredmény elérése érdekében a meghatározó pontoknál (ívcsere, plusz eszközök, rugók, gumik, stb. bevezetése) feltétlenül ott kell lenni a kezelésen.
Erre a kérdésre elsősorban a kezelési terv adja meg a választ. A diagnózis felállítása és a kezelési terv elkészítését követően szükséges döntést hozni arról, hogy milyen technikával szükséges mozgatni a fogakat. Ha ez megvan, akkor lehet az adott mechanikán belül dönteni, a rögzített készülékeknél a készülék anyagáról (fém, porcelán, láthatatlan), a kivehető készülékeknél elsősorban a szín választható.
Néhány fogazati rendellenesség, mint például a torlódás, nyitott harapás, vagy mélyharapás szükségessé teszi az ortodonciai beavatkozásokat, melyek általában a fogak mozgatásából állnak. Mikor egy fogat mozgatunk a szájban, előnyös, ha van egy horgonylati pontunk, mely segítségével biztonságosan és ellenőrzötten végezhetjük azt, a sikeres kezelés és a komplikált további kezelések elkerülése érdekében. Régebben ezek a horgonylati pontok a headgear-nek és facemask-nek (képek) nevezett eszközökre korlátozódtak. Viselésük kényelmetlen és csöppet sem esztétikus. Manapság ezeket váltják ki a mikroimplantátumnak nevezett horgonylati eszközök.
Az eljárás menete:
A mikroimplantátumok apró, biokompatibilis, titánból készülő "csavarok", melyeket az állcsontokban helyezünk el, hogy elősegítsék a fogak helybentartását illetve mozgatáskor stabil horgonyként működjenek. A páciens először érzéstelenítőt kap, majd ezt követően történik a mikroimplantátumok behelyezése. Az eljárás relatíve gyors és fájdalommentes, ha bármilyen kellemetlenség jelentkezne, az általában csak néhány napig áll fenn.
Szakorvosunk felkészültségének és tapasztaltságának, valamint a legfejlettebb fogszabályozási technikáknak köszönhetően a szövődmények, mint például a foggyökérsérülés, implantátumlazulás és az implantátum körüli gyulladások nagyon ritkán fordulnak csak elő.
Néhány évtizeddel ezelőtt még természetes volt, hogy egyenként minden fogon gyűrűkkel kerültek fel a fém készülékek, nem pedig apró brackettek segítségével, ahogyan azt ma az esztétikus fogszabályozó készülékek felhelyezésekor történik. Régen a felnőttkori fogszabályozás nem volt túlságosan jellemző. A fém brackettek megjelenése fordulópontot jelentett, mert így már elég volt a fém tappancsokat felhelyezni a fogakra. Ez az újítás azt eredményezte, hogy egyre többen
jelentkeztek felnőttkorban is fogszabályozásra. A manapság használt mini fém készülékek is az esztétikusnak mondhatók. Ezekhez képest már sokkal szebbek a porcelán vagy üvegkerámia brackettekből álló esztétikus ragasztott fogszabályozó készülékek.
• Mini változatban is elérhető, amelynek közel sincs olyan hatása, mint a régebbi készülékek.
• A fémívekhez színes gumik is választhatóak, akár foganként különböző színben is.
• A fogak tisztántartás egyszerűbb.
• Időben hamarabb elérhető vele a kitűzött cél.
• A porcelán készülékek brackett szárnyai érzékenyebbek, nehezebb átragasztani, illetve leszedni.
• A fém fogszabályzó készülékkel végzett kezelés olcsóbb, mint a porcelán típusú készülékkel.
A trainerek alapvető funkciója, hogy segítsék a leszokást egyes rossz beidegződésekről, szokásokról (pl. nyelvlökéses nyelés, szájlégzés). Kis gyermekeknél nagyon gyakori az ujj szopása, amely negatív hatással van a fogak állására, így azok helyzete könnyen megváltozhat.
A készüléket elsősorban gyermekkorban alkalmazzák (mivel ez az időszak, amikor még könnyebben lehet a folyamatokat befolyásolni), de felnőttkorban is előfordulhatnak olyan problémák, melyek szükségessé teszik a trainer használatát.
A szilikon anyagból készült készülék több féle méretben és színben kapható, a fogorvos a páciens fogazatának állapotát figyelembe véve a legmegfelelőbb típust fogja ajánlani. A kezelés egy hosszabb folyamat, de ha még időben elkezdődik, szerencsésebb esetben feleslegessé is válhat a fogszabályozás. Egyéb esetekben a terápia kitűnő alapot biztosít a további fogszabályozáshoz.
Alapvetően két típusú fogszabályozó készüléket különböztetünk meg egymástól: kivehető és rögzített. Az ajánlott típus kiválasztása függ a páciens életkorától, illetve fogainak állapotától (eltéréseitől, rendezetlenségétől) is. Mindkét típusnak meg vannak az előnyei és hátrányai, bár manapság egyre gyakoribb a rögzített készülékek alkalmazása.
A rögzített készülék állandó viselést igényel, és általában nagyobb fogazati eltérések esetén alkalmazzák. Mivel az ilyen készülékek folyamatosan, vezérelt erővel ”dolgoznak”, így maga a kezelés is kevesebb időt vesz igénybe, mint a kivehető készülékek esetében. A fix típusú fogszabályozó készülék bracket-ekből, kezdetben gyűrűkből, ma már tubusokból és egy ívből áll.
Az önligírozó technológia olyan modern külső fogszabályozási technika, mely folytonos, kicsi erőkkel mozgatja a fogazatot, így kisebb mértékben terhelődik a fogágy. A hagyományos fogszabályzókhoz képest lágyabb erővel mozgatja a fogakat, ennek következményeképpen pedig több előnnyel is rendelkezik:
• Alacsonyabb az esetleges komplikációk kialakulásának esélye, ugyanis a gyengébb ”húzóerő” hatására a fogak környékén folytonos marad a keringés.
• Nagyobb eltérések kezelhetők vele.
• Kevésbé ragad meg a lepedék a fogszabályozó körül.
• Megrövidül a kezelés ideje.
Mint minden fogszabályozó készülék esetén, az önligírozó készülékek esetében is érdemes betartani a legfontosabb étkezési és higiéniai szabályokat:
• Nem érdemes kemény, szilárd ételbe beleharapni (pl. almába), javasolt az ilyen ételeket felszeletelve fogyasztani.
• A fogak tisztítása fogszabályozó viselésekor még gyakrabban szükséges, ha tehetjük, használjunk speciális - a fogszabályozó készülékekre kifejlesztett – fogkefét és fogköz tisztító kefét.
A bracket-ek, vagy más néven ”tappancsok” a rögzített fogszabályozó készülékek elemei. Feladatuk, hogy a fogakra illesztve (ragasztva), a rájuk kötött drótívek mentén a megfelelő, kívánt pozícióba vezessék a fogakat. Anyaguk szerint több féle bracket-et különböztetünk meg egymástól: készülhetnek műanyagból, fémből, porcelánból vagy ezek kombinációjából is. A különböző anyagok nincsenek hatással az alapvető működési elvre, sokkal inkább esztétikai szempontból lényegesek.
A bracket a következő részekből áll össze:
• talp
• bázis vagy test
• bracketrés vagy slot
• szárnyak
Amennyiben a diagnózis, valamint a kezelési terv felállítása után eldőlt, hogy a páciensnek rögzített fogszabályozóra van szüksége, utolsó lépésként a készülék típusának kiválasztása van hátra mielőtt a kezelés ténylegesen elkezdődne. A különböző típusú rögzített készülékeknek megvannak az előnyei és a hátrányai. A következő pár sorban azokat a legfontosabb információkat írtuk le az egyes típusokról, melyeket érdemes tudni:
Fém fogszabályozó készülék: A tévhitekkel ellentétben ma már kapható mini kivitelben is, így nem kelti azt a hatást, mint korábbi ”vas” társai. Mechanikai tulajdonsága miatt gyorsabban elérhető a kívánt eredmény, így a kezelés ideje lerövidül.
• Előnyök:
o A kezelés jelentősen olcsóbb, mint a porcelán fogszabályozó készülékkel végzett kezelés.
o Személyre szabható, mivel a fémív bekötéséhez különböző színű gumik választhatók (akár minden fogra más-más színben).
• Hátrányok:
o Esztétikailag zavaró lehet, a fémből készült bracket-ek jól látszódnak beszéd és evés közben is.
Porcelán fogszabályozó készülék: Ezek a készülékek egyre népszerűbbek, mivel a bracket-ek (melyeket a fogorvos a páciens fogaira ragaszt rá) porcelánból készülnek, így esztétikusabb megjelenést biztosítanak. Kellő hatékonysággal szabályozza a fogakat, de mechanikai tulajdonsága következtében a kezelés ideje tovább tarthat, mint a fém készülékek esetében.
• Előnyök:
o Szép, esztétikus megjelenést biztosít viselője számára.
o A készülék jól tisztítható.
• Hátrányok:
o Drágább megoldás, mint a fém készülék, valamint a kezelési idő is valamivel tovább tart.
Zafír fogszabályozó készülék: A zafír készülékek határozott hatást fejtenek ki a fogakra, így kiválóan alkalmasak a nagyobb fokú fog eltérések, szabálytalanságok kezelésére. Hasonlóan, mint a porcelán fogszabályozó készülékek, mechanikai tulajdonsága miatt ez a típus is lassabban fejti ki hatását, így a kezelés tovább tarthat.
• Előnyök:
o A készülék jól tisztítható, ellenáll az elszíneződéseknek.
o Az átlátszó bracket-en (tappancson) a fog természetes színe áttűnik, így a készülék szinte láthatatlan.
• Hátrányok:
o Költségesebb megoldás, mivel a bracket-ek zafírból készülnek, továbbá a kezelési idő is tovább tart.
A technika lényege, hogy a fogszabályozás sokkal lágyabb erővel történik, a rendszer hatására a készülék kisebb erővel képes mozgatni a fogakat.
Az amerikai orvos által kifejlesztett rendszer legnagyobb előnye, hogy kevésbé káros a fogak számára: a fogszabályozás folyamata (amely inkább kellemetlen, mint fájdalmas) lényegesen elviselhetőbbé válik, továbbá a kezelés folyamata is felgyorsul. A hagyományos fogszabályozó kezelésekkel szemben a Damon rendszer önzáró bracket-eket és tubusokat használ, amelyek reteszszerűen nyílnak és zárnak. Emiatt az önzáró elv miatt kisebb erőkkel is el lehet érni a fogak mozgatását, szemben a hagyományos gumis bekötéssel, amivel lényegesen nagyobb erőre volt szükség a fogak elmozdításához.
Léteznek olyan esetek - a Damon rendszer alkalmazásakor – amikor elkerülhető a foghúzás is. Ez azonban függ a páciens fogazati rendellenességétől is, valamint életkorától.
A láthatatlan fogszabályozó készülék lényege, hogy a készülék a fogak belső, nyelv felőli részére kerülnek felhelyezésre. A hagyományos, ”külső” fogszabályozóval szemben a bracket-eket teljesen a páciens fogaira (egyénileg) kell kialakítani, hiszen a fogak belső felszíne nagyobb diverzitást mutat.
A belső fogszabályozás hatékonyságát tekintve ugyanúgy funkcionál, mint a hagyományos társaik, továbbá ugyanazok az elvek és szabályok vonatkoznak a viselésére:
• Fontos a megfelelő szájhigiénia fenntartása, melyhez a fogszabályzó kezeléshez kialakított speciális fogkefe és fogköz tisztító kefe lehet a páciens segítségére.
• Kötelező fogszabályozó kontrollokon részt venni.
• A belső készülék lekerülése után ugyanúgy szükséges a retenciós készülék viselése.
Harapásemelésre lehet szükség állkapocs-ízület panaszokkal érkező pácienseknek (mélyharapás) vagy a fogcsikorgatás rabjaivá váló pácienseknek. A harapásemelők célja a harapás magasságának megemelése, a kedvezőtlen harapási viszonyok javítása. A harapásemelésnél 2 fő technikát különböztetünk meg egymástól:
1. Mesterséges harapásemelő
• Az elülső fogak belső oldalára vagy a hátsó fogak felszínére ragasztott és/vagy épített sánc, amely megakadályozza a fogak összeérintkezését.
2. Harapásemelő sín
• A harapásemelő sín a fogról készült lenyomat alapján öntött, teherbíró fóliából készült sín. A síneknek több fajtája is létezik, a fogorvos a páciens fogazatának állapotától függően dönt a legmegfelelőbb mellett.
• A sínt éjszaka, alvás közben kell viselni: ez az első pár alkalommal kellemetlenséget okozhat, de idővel teljesen természetessé válik a viselése.
A harapásemelő segít, hogy az ízület ellazult állapotba kerüljön: óvja a fogakat a súrlódástól és a rájuk nehezedő nyomástól is, emellett alakítja az alsó és felső fogsor egymáshoz viszonyított helyzetét is.
A strippelés leegyszerűsítve a fog felületéből történő elvételt jelenti, a fogak egységesebb, esztétikusabb megjelenését segíti elő. Leggyakrabban a frontfogaknál alkalmazzák, amikor a fogak közötti, egymás felé néző fogfelületek kontúrjára van szükség.
A fogszabályozó kezelés előtt és alatt a fogak szétállása, ”összevisszasága” (pl. a szemfogak csücskössége) még kevésbé zavaró és feltűnő, hiszen ilyenkor a hangsúly a rendezetlen fogsor visszaállításán van. Azonban a kezelés végeztével (és a rendezett fogsor kialakításával) láthatóbbá válnak az apró, esztétikai hibák. A strippelés során - a páciens előzetes beleegyezésével - a fogszabályozó fogorvos megszépíti, korrigálja ezeket a hibákat.
A strippelés nem csak konturálás esetén alkalmazza a fogorvos, hanem abban az esetben is, ha helyet szeretne nyerni: az elvétel (”helynyerés”) nem jelent hatalmas mennyiséget, mindösszesen fél millimétert.
A fogszabályozás folyamatának elengedhetetlen kelléke a védő viasz, mely segít enyhíteni a fogszabályozó készülék miatt, a nyálkahártyán (a szájüregben) esetlegesen kialakuló sebeket (fekély, afta).
A fogszabályozó készüléket alkotó bracket-ek, drótok plusz réteget jelentenek a fog felszínén, így érintkezhetnek, de bizonyos esetekben akár bele is nyomódhatnak az arc és ajak nyálkahártyájában, ezzel kellemetlen érzést okozva viselőjének. Ilyen esetekben jól jön a védő viasz, amely a bracket-ekre helyezve (”ragasztva”) csillapítja a fájdalmat és nem engedi, hogy a fém alkatrészek tovább dörzsöljék a száj nyálkahártyáját. A védőviasz több féle ízben és színben kapható.
A fogszabályozó készülék levétele nem jelenti a fogszabályozás folyamatának befejeztét: ahhoz, hogy a fogak (az öregedés természetes folyamata révén) ne álljanak vissza eredeti helyzetükbe, fontos az úgynevezett retenciós készülék(ek) viselése.
A retenciós (helybentartó) készülékeknek több típusa ismert, a fogorvos a páciens fogazatától függően választja ki a számára legmegfelelőbb készüléket:
1. A kivehető készülék ( mélyhúzott sín vagy kivehető helybentartó készülék) az alsó és a felső fogívre készült átlátszó, diszkrét megjelenést biztosító készülék, melyet a kezelést követő első évben minden egyes nap egyre csökkenő óraszámban kell viselni. Amennyiben a fogorvos úgy javasolja, a későbbi évek során elegendő csak esténként (alvás közben) viselni.
2. A rögzített ív (más néven fix retainer) az alsó és felső (belső) frontfogakra rögzített vékony fémszál, mely segít megakadályozni, hogy a fogak visszaálljanak eredeti pozíciójukba. A fémszál vékonyságának köszönhetően alig érezhető, könnyen tisztítható és láthatatlan (mivel a fog belső felszínére kerül felragasztásra). A fix retainer állandó használatra készül és akár élethosszig is a szájban maradhat.
Az első alkalommal történő konzultáció során eldöntésre kerül, hogy szükséges-e fogszabályozás, tájékoztatást adunk a lehetséges megoldásokról. A megbeszélés során átbeszélésre és dokumentálásra kerülnek a személyes igények, elvárások
A fotó dokumentáció azért szükséges, hogy a fogazat kezdeti állapotát össze tudjuk hasonlítani a végleges, a fogszabályozó kezelés utáni állapottal.
A fogszabályozás kezelési tervének pontos elkészítéséhez elengedhetetlen, hogy röntgenfelvétel készüljön a fogazatról. A tele röntgen segítségével pontos képet az arcprofilról, a fogak dőlési szögéről és azok állcsonthoz való viszonyáról, valamint az állcsontok méreteiről (hosszúság, magasság) is.
Az előzetes felmérés nemcsak a fogazat, de a teljes állkapocsízület vizsgálatát is magában foglalja. A harapásvétel lényege az állcsont és a fogak egymáshoz viszonyított helyzetének megállapítása.
A harapás rögzítése történhet:
• termoplasztikus anyaggal (viasz),
• vagy szilikonos harapásrögzítéssel.
A kezelési terv elkészítéséhez elengedhetetlen a fotók és a röntgenfelvétel elkészítése, valamint a lenyomatvétel. Ha mindezen dokumentumok elkészültek, a kapott adatokból és információkból alapos mérések és számítások után készül el a fogszabályozó terv.
Az ívet legtöbbször nyitott harapás kezelésénél használjuk, a hátsó felső őrlőfogakra (molárisokra) rögzítve, a nyelv nyomóhatását hasznosítva süllyeszti azok helyzetét.
Az ívek a - fogakra ragasztott - bracket-ekre kötve segítik, hogy a fogak a megfelelő, kívánt pozícióba kerüljenek. Az ívek átmérője és keresztmetszete a kezelés előrehaladtával nő és változik, rugalmasságuk csökken és erőkifejtésük nő, ezáltal végzik el a fogak kívánt testes elmozdulását.
A fogszabályozó kezelés során elvégzett ívcserék száma függ a kezelt fogazat bonyolultságától. A csere során a régi ívet eltávolítják és a kezelésben leírt következő ív kerül beillesztésre.
A fogszabályozó készülék több ragasztott elemből (bracket és tubus) áll, így természetesen előfordulnak olyan esetek, amikor egy ragasztott elem meglazul, leesik. Ilyen esetekben érdemes minél hamarabb felvenni a kapcsolatot szakorvosával, aki a leesett bracket helyett egy új bracket felragasztásával tudja biztosítani a fogszabályozó kezelés akadálymentes folytatását.
A kivehetős készülékek eredményessége nemcsak a fogszabályozótól, de annak viselőjétől is függ: fontos, hogy a páciens a fogszabályozó orvos által elmondottakat betartsa, illetve a készüléket rendszeres használja és megjelenjen a havi - vagy sok esetben 2 hetente - ellenőrzéseken, mely által a készülék aktiválása is megtörténik.
A fogszabályozó kezelés végeztével az alsó és felső fogsorra ragasztott bracket-ek és tubusok levétele egyszerre történik. A bracket-ek után maradt ragasztót polírozás segítésével tüntetik el a fogak felszínéről.
A fogszabályozó kezelés befejeztével az elért eredmény megtartása érdekében helybentartó készüléket használunk, melynek különböző formáit ismerjük. Legtöbbször ezeket a készülékeket elegendő esténként felhelyezni, a kezelőorvos utasításai alapján. A csontosodás bekövetkeztével lassan ritkítani lehet és el lehet hagyni annak hordását, ami szintén szigorúan fogszabályozó szakorvos utasításai alapján történik.
Két típusú helybentartó készülékről beszélhetünk: retainer (ragasztott), illetve kivehető helybentartó készülék. A retainer az elülső fogak (szemfogtól szemfogig) nyelv felőli felszínére ragasztott készülék, melyet a páciens esettől függően akár élete végéig is hord. Nem okoz kellemetlenséget, a beszédet nem zavarja, könnyű tisztítani. Helyükön tartja a fogakat, ezáltal az eredmény fenntartását biztosítja. A retainerrel eleinte háromhavonta, majd félévente, később évente ajánlott kontrollra járni.
A fogszabályozás során használt rugók a fogak mozgatására szolgálnak. Ezek különféle hosszúságú és erősségű elemek, melyek egyenletesen fejtik ki erejüket, így a kezelés szempontjából sokkal előnyösebbek, mint a gumik.
